Sziasztok!

Péntek este van, már több, mint egy hete vagyok Oroszországban. Nem is lehet igazából jellemezni, nagyon kettős. Egyfelől tök jó, hogy itt lehetek, hatalmas lehetőség, és még élvezem is. A koli egész hangulatos, ha hozzászokik az ember, hogy pl csótányok vannak a konyhában. Egyébként is jó, mert a társaság remek, a lakótársam is tök jó arc (nyilván Tramáshoz nem mérhető). Csomó lehetőség van, pl lejárunk kondiba heti 3-4 alkalommal esténként. A suli is egész élvezhető néha. Bár már rohadtul elegem van az iskolapadból, dolgozni akarok, kamatoztatni a tudásom. Ami még persze igencsak bővítésre szorul. Na mindegy. Ott a másik fele a dolgoknak, hogy 1600 kilométerre vagyok otthonról, és hiányoznak az otthoni emberek, dolgok, a megszokott életem. Nem arról van szó, hogy itt szenvedek nélküle, de hiányzik azért.

Szerdán csak nem sikerült megnéznem Lenint, ugyanis közbejött 6 lengyel csaj, akik meghívtak megnézni a novogyevicsi kolostort és a temetőt. Én nyilván nem ellenkeztem, gondoltam Lenin megvár, ráér úgyis. Más dolog, hogy mire odaértünk, a temető bezárt, így csak egy hangulatos 2 órás sétát csináltunk a Moszkva folyó partján, felmentünk egészen a Lomonoszov egyetemig. Tök szép erdős pihenő rész van arra, kimondottan élveztem az erdei ösvényeken a mászkálást, és a társaság is remek volt. Rájöttem, hogy csomót megértek a lengyelből is... :D :D

Végezetül küldök egy képet, nehogy valaki sajnálni kezdjen: