Végre! Ma megnéztem Lenint!
Nekem nagyon nagy élmény volt. A sírok között szinte az elején találtam egy magyart: Landler Jenő. Kun Bélát meg hiába kerestem, nem találtam. Nem baj. A mauzóleum nagyon kemény. A fényről ahogy bementem, hirtelen nem is láttam semmit. Katonák terelgettek, minden 3 méteren állt egy. Lefelé lépcsőztünk, Lenin végülis a föld alatt van. A háborús helyzet, meg a diktatúra fanatizmusa miatt szerintem jó 2 méteres bombabiztos betonréteg védi felülről... :) Szóval a mauzóleum közepén, a föld alatt ott fekszik Lenin egy üvegkoporsóban. Nagyon közel lehetett menni hozzá, azt hittem, sokkal távolabb lesz. Persze egy derékig érő márványkerítés is elválasztott tőle, de kimondottan közel volt. Sokan azt mondják, hogy bábu, nem az igazi test van ott. Szerintem teljesen igazi. A fülénél, orránál látszik, hogy egy hulla, és hogy régi már. Be van kenve, egészen viaszosnak tűnik. De ha a logika felől is közelítjük meg, akkor is értelemszerű, hogy az igazi test van ott, és nem bábu. Sztálint is kiállították először, de mégis eltemették. Ennyi erővel eltemethették volna Lenint is anno, szerintem azzal sem veszített volna semmit a személyi kultuszból. Kaphatott volna egy szép márványsírt, mellszoborral, mint Sztálin, meg a többiek, díszes temetés, megmittudomén. Szóval nem hinném, hogy nem az igazi test van a mauzóleumban. De ha esetleg mégis bábu, vajon hányan tudhatják az igazat? Belegondolni is durva...
Aztán amikor kijöttem, még folytatódott a sírkert. Láttam Zsdanov, meg még csomó más híres ember sírját. Aztán az utolsó előtti sír jött, a mellszobor már ismerős arcot hozott, és ott állt a felirat is: Sztálin. Hát, ott elfogott egy érzés, nem is tudom leírni. Egyéltalán nem rajongok érte, de egy ember, aki nagyjából a XX. század egyik legrettegettebb diktátora, milliók gyilkosa, egy nagyhatalom teljhatalmú vezetője, kiemelkedő történelmi személy. Azért nem semmi. És ott volt a sírja előttem. Aztán elgondolkodtam, hogy bizony elég sok piros szegfűt látni a síron. Ki rakhatta oda? Rajongók, biztosan. Megnézném őket is...
Egy másik sírnál is megálltam. A Kreml falában helyezték el Jurij Gagarin hamvait, és ott valahogy nagyon elfogott egy büszkeségre hasonlító érzés. Hogy egy ekkora ember sírjánál állok. Ott nagyon kihúztam magam, és igen mély tisztelettel gondoltam Gagarinra.
Szóval a kis túrám nagyon jó volt, kimondottan jól alakult a napom eddig. Még mosni akarok, meg ilyesmik, de komoly tervek nincsenek. Meg 6 körül találkozunk Rókás Olgával, aki Magyarországon az ügyeinket intézi, ő az ösztöndíjasok koordinátora. Most épp Moszkvában van, szóval találkozunk vele.
Szép napot mindenkinek!
