Az idő múlik. És sok dolog tudatosítja ezt az emberrel.
- 10 naponta cserélnek ágyneműt. Már nem tudom, hányadszorra cseréltek, mióta itt vagyok...
- Egyre több nyelven tudok káromkodni.
- Egyre több külföldi tud magyarul káromkodni.
- A boltos néni mikor meglát, rögtön készíti a két túrós pirogot. Ahogy azt mindig kérem.
- Megtanultam megkülönböztetni a kínai, koreai, japán arcokat, most már nem 5 ugyanolyan kínait látok, ha szembejönnek, hanem 5 nagyjából különböző kinézetű kínait.
- Ezek a kínaiak valahonnan ismernek, és mind köszön nekem! Az egyik azt is tudja, hogy "szia".
- Már nem zaklat fel, hogy csótányok vannak a konyhában.
Meg még sok ilyen aprónak tűnő dolog. Szóval hozzászokik az ember csomó mindenhez. Sokminden változik is körülöttem, és nyilván én is változom. De mindent összevetve úgy érzem, hogy az alapok a régiek, csak megedződtem egy kicsit. Kolesz... Jó hatás. De érzem, hogy hiányzik Magyarország, Szeged, még egy kicsit Kőrös is. Meg hát a barátok, nagyon. Szóval jó lesz majd hazamenni, nem is annyira sokára! :) És akkor majd maradok sokat otthon, a tervek szerint egészen februárig.
